Légy üdvözölve kedves látogató!

Miért is több, mint fotó? Talán azért, mert számomra nem az exponálásnál kezdődik, és nem is ott ér véget a fényképezés. Életformámmá vált, a vizuális kultúra ezen ága, s itt most nem magasztos nagy dolgokra kell gondolni, egszerűen csak arra, hogy huszon évvel ezelőtt rájöttem, erre az útra kell rálépnem. Azért mert szeretem sokszínűségét, mindig változni tudó képességét, s ahogy a fotográfus is vándorol néha az esküvőfotózás, portrékészítés vagy épp a művészeti anyagok elkészítése között, a technikákat is ennek függvényében változtathatja. Természetes, hogy idővel kialakul egyfajta stílus, amelyet szívesen alkalmaz az ember, de ugyanazzal az alázattal számomra örömöt jelent gyerekportrét vagy riportot is készíteni, akárcsak egy naptárat összeállítani. Ahogy Susan Sonntag is utalt rá, tömegművészetté, társadalmi ritussá vált a fényképezés, s természetes is, hogy sokakat érdekel, szívesen alkotunk véleményt, mert úgy érezzük ebben benne vagyunk mindannyian. Ilyen viszonyok között, külön kihívás régi technikákat is elővenni, pl.camera obscurával alkotni, vagy épp a legmodernebb digitális eszközöket összeházasítani 30-40 éves optikákkal, és ezekkel együtt képet létrehozni. Mert a hangsúly mégiscsak a képen van, az elkészült fotón, amelynek megítélése a tisztelt látogató előjoga.

Hupján Attila